NÁPOLY és CAPRI ... a földi mennyország :)
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Először is, hogy az elején nem is tudtuk, hogy hova mennénk barátainkkal, de az egyik fő szempont az volt, hogy valami új helyre, ahol még nem jártunk. Ez még 2017-ben volt. Természetesen minden egy gyors kereséssel kezdődött, mint mindig. A keresés gyorsan véget is ért, mikor 6-7000 Ft-os jegyekre akadtam Budapest - Nápoly útvonalra. Olasz területről Milánó és Róma után nem volt kérdés, hogy végre e délebbre fekvő, méltán híres várost is felfedezzük. Elmondhatatlanul vonzott a még anno, a történelem órán tanult Vezúv vulkán, illetve a környezetében lévő elpusztított Pompei és Herculaneum. Nem volt tehát kérdés, most Nápoly következik.
Első állomásunk : Piazza Garibaldi
Leszálltunk a buszról. A központi vasútállomáson a Piazza Garibaldinál
szálltunk le. Az emberben, sokakban ott motoszkált akkor, a médiában hangoztatott
migráns helyzet problémája. Nos, kellemes meglepetés volt látni, hogy az
elvileg egyfajta problémásabb gócpontnak nevezhető vasútállomás és környékén
nem volt szembetűnő ezen probléma. Nem volt egy emberrel sem több, vagy
veszélyesebb alak, mint itthon pl Budapesten a keletinél. Hogy a hatóságok erre fel vannak készülve,
és figyelnek eme problémára errefelé, az nem volt kérdés. Hogy migránsok
vannak-e ? Biztos. Hol nincsenek? Találkoztunk velük ? Nem tudom! Lehet,
hogy elment mellettem, de nem tudtam, hogy az, tehát ennyit arról, hogy
okoztak-e problémát a migránsok ..... azt se tudtuk, hogy ott vannak-e egyáltalán :)
Nem különösebben szép tér, sőt. Egész egyszerűen a város közepe mondhatni, ami óriási tömeget kezel. Ez a központ és kész.
Rózsaszín Jaguár... vagy ami van :)
A fenn töltött idő fantasztikus volt. Minden perce maga volt a csoda. Ezt megunni nem lehet, ez egészen biztos. Bár azon a napon elég korán, gyakorlatilag az első hajók egyikével sikerült a szigetre érkezni, de valamiért a 16:00 körül induló hajóra vettük meg elővételben a jegyet... hogy miért ? ... nem is tudom. Talán alábecsültük a sziget természeti csodáit, azt az erejét amivel hatni tud az ember érzékeire. Minden órával ahogy egyre közelebb értünk a visszaindulás idejéhez, egyre csak azt kérdezgettük magunktól, hogy mi a francnak vettük a 16:00-s járatra jegyet, miért nem a 18:30 vagy későbbire foglaltunk... De hát ez van. Az utolsó pillanatig amíg csak lehetett fenn voltunk a csúcson. Barátainkkal kiszámoltuk, az optimális útvonaltervet, időpontokat, hogy hogyan fogunk lejutni a hegyről a libegővel, hogyan érjük el a buszt, és azzal hogyan érjük el a hajót amire megvolt a jegyünk. Így is tettünk. Utoljára körbenéztünk, elmorzsoltunk egy könnycseppet és a libegővel lejutottunk, közben elaléltunk a látványtól. A buszmegállóba állva várjuk a járatunkat. Kb 10-en állnak előttünk. Jön egy busz végre, ám amikor kinyílik az ajtó látszik, hogy kb 2 ember fér fel. A buszok meg kb 10 percenként jönnek. Nem volt nehéz, könnyen kiszámoltuk, hogy ha a következő járatok is ilyen rendszerességgel és ilyen telítve jönnek, akkor úgy 40-50 percig fog tartani, míg lejutunk a kikötőbe, tehát lekéssük a hajónkat. Így nem maradt más, mint a Taxi. A busz hozzátetszem kb 2,2 Euro lett volna egy útra, míg egy arra járó taxist leintve kiderült, hogy talán 30 Euro-ért levisz minket a kikötőbe, tehát fejenként 7 Euro, mivel 4-en voltunk. Gondolom nem kell mondani, hogy sokkal gyorsabb, kényelmesebb megoldás volt, mint a busz, arról már nem is beszélek, hogy gyakorlatilag az egyetlen lehetőség is, amivel elérhettük a hajót. A sziget talán egyetlen rózsaszín taxiját sikerült kifognom, e tényt, kb fél napig hallgattam, 10 percenként a fejemhez vágva, de hát el kellett érni a hajót, és a cél szentesíti az eszközt :D
