VIETNÁM - "SAIGON" és DA NANG

Vietnám. Fantasztikus.
Hihetetlen egy ország. Március elején mentünk, mert az elmúlt évek előrejelzései szerint kiváló idő szokott lenni, meleg, az itteni hűvös, téli +6 fok helyett.
Kiváló menekülés tehát Vietnám a télből a nyárba. Elsődleges célom a nyaralás volt, és a szuper tengerpartjukat lőttem be célul, mely Da Nang-on található.
Hirtelen bonyolultabbnak bizonyult a dolog, mint gondoltam, mert a számok sehogy sem hozták ki azt az összeget ami tetszett volna nekem. Egész egyszerűen a Budapest Da Nang útvonal nagyon drága volt. 200.000 alatt retúrba nem volt repülőjegy.
Addig agyaltam és kerestem, míg egy (szerintem) szuper verzió összejött.
Ez úgy nézett ki, hogy végül egy Multi-City repülőjegy kombináció mellett döntöttem, hogy lássunk egy kicsit többet Vietnámból, mint egy tengerpart. Budapest - Ho Chi Minh és vissza Da Nang - Budapest. A köztes , 2 város közötti távolságot meg a helyi fapados légitársasággal hidaltuk át, a Vietjet légitársasággal.

A Vietjet légitársaságról csak annyit, hogy nagyon kecsegtető az ajánlatuk első ránézésre, valójában azért nem olyan fényes, mint amennyire látszik, de még mindig olcsó és könnyű alternatíva a helyi nagy távolságú közlekedésre. A probléma, az hogy bár tervezhető és stabil árakon dolgozik, de ha a neked tetsző 8,60 Dolláros jegy árra kattintasz, kiderül, hogy 26,52 Dollár lesz belőle rögtön, miután a rendszer hozzáadta az adókat és illetékeket, és ez még nem tartalmaz feladott poggyászt. Kb 33 Dollár lesz belőle végül, ami kb 10.000 Ft , szóval azért nem vészes de mégsem 8 dollár. Mindegy is. végül ezzel mentünk át Saigonból Da Nang-ra.

Budapestről Ho Chi Minh-be repültünk először. Qatar társaság, dohai átszállással.
A lényeg, hogy régi nevén Saigonban szálltunk le. Fantasztikus döntés volt. Saigon nagyon sokat ad. Eszméletlen egy város. Imádom. Pezsgő, nyüzsgő, sosem alszik.
Nem akarok mindenféle hülye számadatokkal fárasztani senkit. mint km2 és stb, de ha csak a lakosságát nézem a városkának, az bizony 10.000.000 ember. Plusz a turisták.
Megérkezéskor láttuk, hogy a repülőtér végre nem pl 90 km-re van a várostól, mint pl Párizs esetén, hanem szinte a város közepén. Bejutni a belvárosba a reptérről kocsival, taxival kb 25 perc.
Érdekesség, hogy mennyi motor megy úton. Millió és millió darab. 

Kiderült, hogy embereknek igazából nem nagyon van pénze, iszonyú sok a szegény, legalábbis nagy a szegény réteg. Ebből kifolyólag maximum robogóra telik. Autója csak annak van, aki kissé tehetősebb, tehát mondhatni, hogy csak a gazdagok engedhetik meg azt a luxust, hogy autójuk legyen. A többieknek marad a kerékpár és a motor.

Nem mellesleg, ha már itt tartunk, ami megfogott legelőször az az, hogy ez életem első olyan országa, aminek a pénze kevesebbet ér, mint a szart se érő magyar Ft.
Még a rendkívül csóró indiai pénz, a Rupia is 4 Ft-ot ér... (no comment)
Na itt más a helyzet. Kerekítek ugyan de itt 1 Vietnámi Dong, kb 0,0125 Ft-ot ér, vagyis 80 dong ér 1 Ft-ot.
Mi USA dollárral jöttünk, azt itt könnyen és gyorsan váltják, illetve sok helyen USA Dollárral is tudsz fizetni. Na de, hogy az se legyen olyan könnyű, más árfolyamot kapsz a 10 és 20 dollárosért, más árfolyamot a 100 dollárosért, és megint más árfolyamot az újabb évjáratú 100 dollárosért. Mondjuk az árfolyam Ft-ban mérve és elenyésző különbséggel bír, így szinte mindegy, de azért jó tudni.

100 dollárt váltottam, (kb 30,000 Ft) amiért 2.315.000 itteni Dong-ot kaptam. Azt a qurva mondom. Hirtelen milliomos lettem. Emellett ez nem is volt olyan egyszerű dolog. Mindig figyelni kellett a számokra. Az egy dolog, hogy 30.000 Ft-ért 2,315.000 dongot kaptál, de ha nem figyeltél, és szórtad, akkor gyorsan el is mehetett, mert voltak ám árak rendesen. Úgy értem egy kellően normális helyen, egy jó árban lévő tál leves kb 60.000 Dond. Mondom mennyiiiii? És akkor hirtelen átszámolja az ember, hogy jaaaaa az csak 750 Ft kb :) Akkor jöhet. .... és ha ott vagy egy hétig, még akkor sem szokod meg. :) Pl egy taxizás 4 főre pl 120.000 dong. Mondom úristen 120.000???? Átszámolva 1500 Ft vagyis fejenként 375 Ft, ja akkor menjünk, jó az :D

Viszont amint bementél egy plázába, és voltak igényes, már-már luxus éttermek, ott bizony voltak olyan menük, igaz rendszerint 2 főre, de kb 500.000 Dong volt az áruk. Szóval azért félmilláért egy ebéd kissé húúúúzós. Így aztán hamar elpárolog a 2,3 milla, ha fél millió egy ebéd :) De természetesen okosan kell csinálni, nemcsak plázában étkezni, hanem kisebb éttermekben is lazán étkezel pl.: leves 50-60-75.000 Dong. Vagyis 625 Ft és 927 Ft között mozgott, attól függ hova ültél be. Az hogy Vietnám minden 1 dollár, az már csak álom. Régen pár éve még így volt, de aki ma ilyet állít, az esetleg valami könyvben olvasta, biztos nem személyes tapasztalat. Nagyjából a 600 és 900 Ft-os árból kiindulva tehát kb 2 vagy 3 dollárért tudsz bőségesen, finomat enni, egy átlagos helyen.

Az emberek kedvesek mosolygósak, ez rendszerint az általam látott ázsiai országok mindegyikére igaz. Az időjárás a trópusi éghajlatnak megfelelő, párás, meleg. Eljöttünk otthonról a +7 fokból és a +36 fokba érkeztünk. Kell idő, hogy megszokja az ember. Ho Chi Minh számtalan programot kínál, vagy inkább nem is programnak nevezném, hanem lehetőség és látnivalónak. Kezdjük a streetfood-okkal, amik fantasztikusak. A gasztronómiájuk állati jó, olcsó, tényleg szinte filléres, de amellett kiváló, finom, és rendkívül változatos, valamint igen kellemes méretű adaggal lepnek meg. Amikor kérsz egy levest, ami mellesleg olyan finom, amilyet még nem ettem a bolygó más szegletében, és akkora adagot hoznak, ami kb 3 emberes, de 2 legalább. Persze ha kihozták, akkor már bevágod. :) De hogy a második adag, hogy az mi legyen, azon már nem nagyon kell gondolkoznod, többet úgy se bírsz :)

Az élő város: Fantasztikus lüktetése van a városnak. Imádom. Nekem amúgy is nagyon bejön Ázsia, szóval számomra Vietnám, illetve Ho Chi Minh minden pontja bejött. A közlekedés legalább olyan kaotikus, mint Thaiföldön, már már ijesztő. A zebrán is félve mész át. Sok helyen nincs lámpa, vagy nem műküdik, nem világít. Abból tudod, hogy Te mehetsz át a a zebrán, hogy a sok motoros és kocsi áll, így van esélyed élve átjutni a túloldalra. Persze az, hogy a piroson állnak, az neked egy jel, de nem mindenkinek, mert közben is hébe hóba átmegy 1-2 motoros, szóval a zöld lámpánál, zebrán sem vagy egészen biztonságban. 

Mutatom egy videóban, hogy milyen átlagos esti pirosnál a sor  :)

Mindezek mellett, az index, a piros lámpák, a zebrák, a záróvonal, a sávok, és persze a biztonság figyelmen kívül hagyása nélküli vezetés, ilyen képeket szül :) 1-2 nap után ezeken már meg sem lepődsz. :) 

Bezzeg a szájmaszk megvan, mert fő a biztonság ugyebár.

Ez egy különleges hely, különleges múzeummal. A téma természetesen nem más mint a Vietnámi Háború. Ha a célja az volt, hogy hitelesen ábrázolja a háború teljes poklát, hogy rámutasson arra, hogy az embernél mocskosabb és pusztítóbb faj nincs az univerzumban ... ... ... hát sikerült. Láttam képeket, ahogyan az amerikaiak halott gyerekek és felnőttek holttestével "bombázzák" a helikopterből a vietnámiakat az erdő felett... láttam a képeket, amikor vietnámiak holttesteiket az amerikai tankok mögé kötve láncon lógtak, és addig vonszolták, húzták őket a földön útközben, míg el nem koptak ... Nincsenek szavak. :(

A kaput nekem az tette be végül, amikor egy külön emelet volt arra, hogy a háborúban az amcsik részéről bevetett különböző kemikáliák/mérgek okozta testi, genetikai elváltozásokat mutatta be, főleg gyerekeken. Mert ugye a háború és annak hatása nem ér véget akkor amikor így vagy úgy, de vége a háborúnak, hanem bizony generáción, vagy több generáción keresztül viselik annak szörnyű következményeit, többek között későbbi születési rendellenességek formájában :( .... Megint csak ismételni tudom magam : nincsenek szavak. :(

Ho Chi Minh utcáin számtalan kis program iroda található, bár túl sok program közül nem tudsz válogatni, de amik vannak, azok jók. Az egyik a Mekong Delta 1 és 2 napos program. Állati jó, a vicc az hogy az 1 napos reggeltől késő délutánig kb 12 dollár a program (3800 Ft). Ez tartalmazza a buszos oda vissza szállítást, hajókázást a Mekong-deltán, a belépőket, ebédet, angol idegenvezetést. Jó program, ott kell lenni, ha már Saigonban jár az ember.

 Sok program lehetett volna még, ám azok szerintem nem érte volna meg, és nem anyagilag értem, hanem pl olyan távolságban voltak már Ho Chi Minh-től hogy pl alvó résszel ellátott buszokkal lehetett volna menni, mert irányonként legalább 6 óra távolságra van. Azokat a programokat szerintem nem Ho Chi Minh-ből kell indítani. Ha már program, eleve maga a város rengeteg lehetőséget kínál:

Streetfood-ok, War museum, Independence palace, torony kilátóval, vásárlás, market/piacok, post office stb.

Ezt is kipróbáltuk, szintén kb 12 dollár 3800 Ft. 

Ez is tartalmazta az oda vissza szállítást a busszal, idegenvezetést, belépőket. Sajnos itt sem maradhatott ki a programból az a bizonyos "megpróbálunk eladni valamit a turistáknak" dolog. Viszont ezt most egyáltalán nem bántuk, mert amit ott láttunk az letaglózott vagyis engem. Kiderült, hogy 240 km alagutat ástak kézzel a Vietnámi háborúban a nők és katonák is, mert a folyamatos amerikai bombázás és portyázás miatt máshol nem volt esélyük. Meg is néztük ezt az alagút rendszert, persze csak bizonyos részét, de belekóstolhattunk a véres valóságba. Akkora lukakat ástak, bunkernek, lövészárkoknak és menedéknek, ami csak számukra, a kis termetükre volt kitalálva, így a nagyobb testű amerikaiak gyakorlatilag nem is tudták volna használni. A bonyolult alagútrendszereket rejtett szellőzőkkel látták el, így juttattak friss levegőt a járatokba, ami szuper megoldás volt, így az amerikai katonák nem is tudták hogy mi az, ránézésre nem is volt több mint egy kisebb földkupac. fotó:

Volt 1-2 dolog ami a túrában nem tetszett, semmi sem lehet tökéletes, hiszen volt olyan dolog is a túránkban ami egyértelműen arról szólt, hogy költsünk. Elvittek minket helyi kézműves kis munkahelyekre, ahol pl pálmaolajat sajtoltak és a pálma, és a kókuszból kinyerhető termékeket árulták egy bemutatóteremben. Kókuszolaj, krémek, szépségápolás, főzés stb stb... Ez a része bár tartalmazott 1-2 érdekes apróságot, nem nagyon érdekelt minket. Elvittek minket egy farmra is, ami pl egy méhészet volt, ahol a mézből számtalan dolgot állítottak elő. Mintákat kaptunk a mézből, teákat ittunk. Elvittek minket a csatornára, ahol nők és férfiak (bár főleg nők) vártak minket a csónakokban, és eveztek velünk végig a csatornán, ez kb 25 perc. Le a kalappal előttük, kb 60 évesen 4 megtermett európai turistával eveztek az idős asszonyok. Aztán elvittek minket egy gyönyörű parkba, csodaszép volt. Ott kaptunk ebédet is, illetve ott volt egy krokodil farm is, ahol apró pénzért húst kötöttek egy kvázi horgászbotra és lehetett pecázni (etetni) a krokodilokat.

Még mindig Ho Chi Minh és a vietnámi masszázs. Na ezt mondjuk ne hagyjuk ki. Talp, láb, fej, fül, nyak, váll, hát, teljes test, teljes test olajjal stb . NAPPAL! Többször néztem, több kis szalont, és a gerincsérvemnek és a hát fájdalmamnak jól esett volna egy kis masszázs, ennyi kényeztetés igazán beleférhet bárkinek. 30-40 perces kb 110-130 max 150.000 körül mozog, tehát úgy 1300 - 1800 Ft . Ennyit tényleg megér.   Ám.... úgy vettem észre kissé más a helyzet éjszaka. Ezek a helyek már inkább valami bordély házzá változnak át. Nem először jártam Ázsiában így nem lepett meg, úgy látszik a szexturizmus ezen az ázsiai területen sem ismeretlen, sőt elég erőteljes. Éjszaka az utcán sétálva kb 20 méterenként van egy masszázs-szalon. Kint ülnek a lányok, és várnak, miközben elmész az utcán elöttük, eléd állnakdirekt, gyakorlatilag úgy kell kikerülni őket, közben már 2-en fogják a karod és húznak befelé. Ha gyenge vagy, akkor be is húznak szó szerint, szerencsére a 48 kilós lányok megállítani nem tudtak (engem) ahogy néztem jobbra balra azért 1-2 kuncsaft "gyenge" volt :) . Én tudtam hova és miért megyek, egy nyak-váll-hátra már délelőtt lefoglaltam egy helyet. De mit ad isten simán eltévedtem, többet azt a szalont nem találtam, és én hülye este mentem keresgélni. Egy lány itt is elém áll, masszázs ? ... kérdezte. Néztem a listát a táblán, mondom egykutya, oké. A listából kiválasztottam, ára a szokásos 110.000 . Eleve 130.000-ret hoztam, mert tudtam az árakat így a borravaló is benne lesz. Mondta, hogy kövessem. Oké.

Az 1. picit gyanús pont, hogy az ott maradt másik 3 lány húzta a száját, hogy miért nem ők vittek el engem...  

A 2. gyanús pont az volt, hogy a szalon valahol a sikátorba volt, oda vezetett a nő... Kezdtem szorítani a vesém meg a májam, hátha még az este ezekkel együtt megyek haza. Na mondom mindegy most már.

A 3. gyanús pont és egyben ez volt a végső állomás ahol tudtam, hogy ez valami más, mint amit kerestem, mert a csaj bentről ránk zárta az ajtót. Akkor már a pénztárcám is fogtam, nem csak a vesémet.

A masszás viszont kiváló volt, némi olajjal, halk zene és füstölő. Az időpont percre pontosan 30 perc, 1 perccel sem több. Miután végzett a hátammal, nyakammal, fejemmel és fülemmel, azt mondta várjak. Visszajött egy árlistával meg egy óvszerrel. .... és az már bizony nem a szokásos szolgáltatásokat tartalmazta. Vagyis bocsánat, ott lehet, hogy ez a szokásos. Gyorsan átfutottam az árlistát (nem véletlenül vittem csak 130.000-ret :) ) és 2-re emlékszem, mert a végén hangosan elröhögtem magam, ami nem tetszett a nőnek, ezt láttam rajta, a kommunikációs problémánk ellenére is. Hozzáteszem qurva szarul beszélik az angolt. Az árlista nagyjából a masszás with Happy Ending-gel kezdődött, aminek ára 500.000 volt, tehát fél milla, és akkor röhögtem el magam mikor megláttam, hogy a "cumi" majdnem 3 milla! :D Na mondom köszi az infót, nesze itt a 130.000-red, borravalóval együtt, és ez minden pénzem is, így nincs értelme megölni sem. Szevasz :D 

 Hát nem örült, maradjunk annyiban :) Végül már magyarul mondtam neki, hogy na nyisd ki az ajtót, vagy le töröm a kezed!

Megúsztam, annyi vesével jöttem ki, mint amennyivel bementem, és ez a lényeg.

Esténként külön programnak is lehetne nevezni, az pedig a Street Food. Atom-szuper :)

Szuper hangulat, szuper ételek, szuper árakon. Röviden így tudnám jellemezni. Itt mindent megkapsz, mindent megtalálsz, a vega, a húsos, a tengergyümölcsei, szendvicsek, olasz tésztaételek, stb stb stb. Ami itt nincs, az nem is létezik. Az árak nagyon jó, kb 55.000 - 120.000 között van minden, így kb 680 Ft-tól 1,500 Ft-ig gyakorlatilag bármi belefér. Bármit választasz iszonyatos finom. Rosszat még nem ettem. Zöldségek, saláták, húsok, krokodil, sertés, marha, csirke minden jöhet.

20 perc késéssel ugyan, de felszálltunk és alig 1 óra 20 perc menetidővel le is szálltunk, megérkeztünk Da Nang-ra. Egyszerű reptér, semmi extra. Kijövünk az azt hiszem egyetlen kijáraton. Ott vannak a Transzferes cégek emberei a kis névtáblával. Nagy nehezen megtaláltuk a miénket, megoldottuk, így a srácokkal beszálltunk a kocsiba és irány a hotel. Nem sokat vártunk a hotelbe érkezés után, azonnal lementünk a gyalog kb 4 percre lévő tengerpartra. Muszáj volt. Mint ugye látni, hogy 2020 március van, vagyis tombol a korona-vírus. Nyomát nem láttuk, problémát szinte sehol nem okozott, ám itt Da Nang-on vettük észre először a vírus "hatását". Az pedig abban mutatkozott meg, hogy sehol egy ember, sehol. Az éttermek zárva, dél körül a 3. vagy 4. éttermet találtuk nyitva, aki ki is szolgált minket. Na itt mondjuk lehetett akkora levest enni, hogy... és finom volt illetve 25.000 dong volt, vagyis : 312 Ft. Tehát itt nagyjából igaz, az 1 Dolláros ár. A gyönyörű part totál üres, kb 8-an voltak a parton rajtunk kívül. Nyolcan! Persze örültünk, hiszen nem volt tömeg, most végre nem kellett senkinek azon zsörtölődnie, hogy hova tegyük le a törülközőnket :) De valahogy akkor is volt valami hiány érzetünk, azért bizony hiányoltuk az embereket.

A part nagyon szép, homokos, kavics sehol nincs. A vízben besétálva észleltem, hogy szép lassan mélyül, így úszni nem tudó, vagy éppen gyerekeknek is ideális. A hullámzás csak épp kellemesen erős, a vize alig érezhetően sós. Nagggyon jó! :)